Nagy veszteség érte a győri újságíró- és színházi közösséget. Csütörtökön este elhunyt Pozsgai János, a Győri Nemzeti Színház művészeti titkára. Búcsúztatása kedden négy órakor kezdődött a győri Szentlélek-templomban katolikus szertartás szerint. A színház elhunyt kollégájától saját halottjaként búcsúzik. Rá emlékezünk.

Drága Barátaim!

A halál tulajdonképpen jelentéktelen dolog... valójában csak átmentem ide a másik szobába. Én én vagyok, te pedig te. Akármit is jelentettünk egymásnak egymás életében, ez mit sem változott. Nevezz csak nyugodtan a megszokott nevemen, beszélj velem ugyanazon a könnyed hangon, melyen mindig is beszéltél. Ne változtass a hangszíneden. Nevess ugyanúgy, ahogy valaha együtt nevettünk a vicceken. Imádkozz, mosolyogj, gondolj rám. Emlegesd fel a nevem nap mint nap, ahogy előtte is, de ne árnyékolja be semmi a hangulatot, amikor szóba kerülök. Az élet nem kapott semmiféle új jelentést. Minden olyan, mint amilyen volt, nem szakadt meg a folytonosság. Az, hogy nem látnak, még nem jelenti azt, hogy nem kell rám gondolni. Figyelek rád, itt vagyok a közeledben egészen közel. Nincs semmi baj. A lélek él, találkozunk.

Pozsi

Névjegy

Pozsgai János újságíró. Győr, 1963. szeptember 24. — Győr, 2009. június 18. Nős, 1990, Szabó Erika óvodapedagógus. Gyermeke: Márk (1991). Tanulmányai: a győri Pattantyús-Á. Géza Ipari Szakközépiskolában érettségizik (1982), majd az Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskolán szerez diplomát (1985). Munkahelyei: a Fekete István Általános Iskola (1985–89), a Kossuth Lajos Általános Iskola (1989–98) tanára. A Győri Városi Televízióban külső munkatársként műsorvezető, szerkesztő-riporter (1990–95), felelős szerkesztő (1995–99), 1999-től főszerkesztő. 1995-től a BMC Rádió műsorvezetője, 1997-től a Nyugat-magyarországi Egyetem Apáczai Csere János Tanítóképző Karának óraadó tanára. A Városi Televízió megszűnése után, 2006. augusztus 1-jétől a Győri Nemzeti Színház művészeti titkára, a Kisalföld külsős munkatársa. Fm.: Győri magazin, Törzsasztal, FogadÓra, Metronóm, Győri weekend, Ilyenek voltunk... című televíziós műsorok. A távközlés garabonciása (1998), Bali – Az Indiai-óceán ékköve (1999), A Káptalandomb (1999), Gran Paradiso – Útikalandok Bágyi Ferenc természetfotóssal (2001). Díjai: Pass András-emlékdíj (1999), Győr Város Révai Jubileumi Ezüst Emlékérme (2001). Média Személyiség Díj (2008), Győr Megyei Jogú Város Sajtódíja (2009).

Kavarog az idő a létezésben

Meghalt a Pozsi. Tolnám szét a szavakat egymástól, hogy betűkre essen a valóság és új mondatot rakjon belőle az élet nagy kvízjátékosa, a Sors. Játsszuk azt, hogy felhívsz és beleszólsz a telefonba: "Halló, Dear, itt Pozsgai Johan!" Játsszuk azt, hogy felhívlak és azt mondod a kérdésre, amit naponta ezerszer hallottál: "Jól vagyok, sikerült, meggyógyultam!" Játsszunk bármit, de ne a valóságot!

Nézz át a kulcslyukon a másik szobából és kacagd ki az esendőségünket: kétségbe vagyunk esve, toporzékolva könnyezünk és fájlaljuk a hiányod. Értetlenkedünk, mert a szívünkből nem talál utat az értelem, hogy felfogjuk a rossz híreket.

Napok óta zenélnek a telefonok: előbb csak azért körözött a riadólánc, hátha ott szunnyad valakinél a remény, hogy léteznek csodák és vissza fogsz fordulni hozzánk. Órákkal később jött a kérés szíved társától, Erikától: gondoljunk Rád és imádkozzunk Érted, hogy békével a lelkedben indulhass.

Megérkeztél. Az álmaid elillantak, a terveid ránk maradtak. Nem lesz több film, sem interjú, sem műsor és karácsonyi lemez gyerekeknek. Nem lesz buli Szentendrén és nagy séták Bakonybélben, a marcalvárosi kiserdőben. Ránk hagytad a múlt időt, az emlékek örökségét.

Jó Rád emlékezni. Ugyanolyan jó, mint megélni: nagyokat röhögni és sztorizni veled. Imádtam, amikor beszéltél és jól tudtad, hogy a hangodba szerelmes lesz Nő, ki hallja. Nagy levegő be... hosszú, szépen intonált, simogatóan selymes, mély bariton mondatok ki. És ez az orgánum megfejelve azzal az udvarias, mégis közvetlen stílussal, ami nem ismert sértést és bántást. Az élet rád ejtett sérelmeiről úgy tudtál beszélni, hogy a fájdalom soha nem kért elégtételt szitokkal, bosszúval. A szakmában is az a fajta konzervatív értékeket valló újságíró voltál, akinek többet ért az ember, mint a botrányos szenzáció. Értékek után kutattál a kamerával, mert hitted, hogy jobbá válhat a világ, ha mi magunk is azok vagyunk.

Szeretted a szépet, a jót, a tisztát, az igazat.

Szeretted és akartad az életed. Ha néha elkopott a fény a hangodból és a kétség bizonytalanná tett, ezek csak pillanatok voltak, melyeket továbbhessegettél és ígérted ezerszer: meg fogok gyógyulni. Szurkoltunk, biztattunk és hittük Veled együtt, hogy a játszmát megnyerheted.

Azt mondod, nincs semmi baj, minden olyan, amilyen volt, nem szakadt meg a folytonosság. Van, volt, lesz – kavarog az idő a létezésben.

Köszönöm, hogy a barátom vagy!

Ölel: W. Kriszti

Kisalföld, Szieszta Melléklet (2009. június 20.)